 |
| Megnyírva, megfiatalodva |
Édesanyám altzheimeres volt. Utolsó éveiben én ápoltam. Semmit nem engedtem neki csinálni, mondván: dolgozott már eleget életében. Rosszul tettem. Ha apró munkákat rábíztam volna, ha nem érezte volna mellőzöttnek magát, nem romlott volna olyan rohamosan az állapota. Nem vagyok kutyaetológus, de harminckét éves kutyás múlttal a hátam mögött, szerénytelenség nélkül állítom, kiismertem a kutyák viselkedését, és ez náluk is így működik. Nem jó, ha egy idős kutya "el van, mint a befőtt" .Nem kell örülni, hogy már nincs vele semmi gond, szinte egész nap alszik. Mert nem alszik, kicsit már meghalt. Jó példa erre Kókusz. Már írtam róla, ő egy tizenhárom éves westie, akit decemberben vettem magamhoz, rokonoktól. Ingerszegény környezetben élt, évek óta kezeletlen allergiás betegséggel. Eleinte csak akkor jött elő vackából, ha etettem, vagy sétálni vittem. Ahogy gyógyultak testi sebei, a lelke is kezdett helyrejönni. Séták alkalmával már érdeklődött más kutyák után, a járásán, a külső kinézetén is látszott, ahogy egyre jobban kinyílt. De az igazi áttörést a pár napig befogadott szerencsétlen kismacska hozta az életébe. Igazi csoda volt, ahogy az egyébként macskagyűlölő kutya elfogadta, a pár hetes kiscicát. Felébresztette benne a rég kihúnyt anyai ösztönöket, újra feladata lett az életben. Nem alvással töltötte napja nagy részét, hanem folyamatosan talpon volt, nyalogatta a kis jövevényt, vigyázott rá.
 |
| Rozi bearanyozta Kókusz napjait |
Még három nappal azután is, hogy Rozi már nem volt, napjában többször végigszaglászta a lakás minden szegletét, kereste. Mostanra visszasüllyedt az apátiába. Megint egész nap alszik, csak kaja és séta alkalmával kel életre. Gondoltam szerzek neki egy másik kiscicát, úgyhogy: FELELŐTLEN SZAPORÍTÓK FIGYELEM! NYUGODTAN BEDOBÁLHATJÁTOK HOZZÁNK A FELESLEGES SZAPORULATOT, majd Kókusz és Pablo felneveli! Nem vicc, ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden öreg kutya mellé be kell szerezni egy kölyköt /bár ez sem butaság/, csak adjunk nekik kisebb, nem megterhelő feladatokat, játsszunk velük többet, nyugodtan vigyük el őket túrázni, és simi, nagyon sok simi, érezzék, hogy szeretve vannak, tegyük olyan boldoggá idős napjaikat, ahogyan ők tettek minket boldoggá kölyökként. Kókuszt már három órás, 11 km-es túrára is elvittem, és nem hátizsákban kellett hazahozni. A vasárnapi vizslatúráról lemaradt, mert először voltunk, és nem mertem elvinni a bizonytalanba, de legközelebb megyünk, addig is tréningezünk.
 |
| kis túra |
 |
| Túra a Rákos-patak mellett |
Nagyon menő vagyok. El akartak rabolni. Öt srác fekete kocsival...Mert kutyamaffia is van ám!,,, A kutyájuk be akart csalni a csomagtartóba. Hüjjjje vagyok én? Egy pincsi után a csomagtartóba? Lotti is ott volt. Kérdezték, harap-e? Naná, hogy harap! Vérlabrador. Pláne, ha védi a gazdiját! Biztos a szerveink kellettek nekik. Vagy a bundánk? Bár az enyém most erősen hullik, sok reklamációt kaptak volna..............................Gazdi már megint belefirkált a blogomba. Miért nem tud magának is csinálni! Megegyeztünk, havonta egyszer, némi juttatás ellenében vendégbloggerkedhet. Az e havi már bőven megvolt.... Mióta szteroidozik folyton eszik. Eszik? Zabál. Még éjjel is. De legalább gyógyul az ideggyulladása. Csinált a kertben mini agility pályát autógumikból meg pallókból. Az akadály elég gagyi, gereblye téglákon. Folyton leverem. "SzomszédTücsök" ugatja, biztos írigy. Áthívtam hogy próbálja ki, de lusta kaparni. Én meg nem fogom az ő részét is kiásni. Gazdija felajánlotta ugyan, hogyha szomszédolni akarok kinyitja a kaput, de mi abban a móka?.......Azt mondja, mától új életet kezdünk.Csak nem hétfő van? Hétfőn kezd mindig új életet. Már rengeteg új életünk van.... Azt mondja dagadt vagyok.Kutyadoki szerint akkor szép egy eb, ha kilátszik a bordája. Persze, ha anorexiás. Mellesleg az enyémet is ki lehet tapogatni./A háj alatt./ Ezért most fogyózunk.
