Káromkodásra ébredni hajnali négykor nem túl kellemes, pláne ha reflektorral a pofádba világítanak és végigtapiznak. Gazdi belelépett valami ragadósba. Mielőtt eszembe jutott volna felnyalni, már sikamikálta. Miután egyikünk sem tűnt sebesültnek, arra a következtetésre jutott, hogy Kókusz tüzel. Bár már 13 éves, és három hete is tüzelt, kicsit fura, de ezekkel a női dolgokkal nem igazán vagyok tisztában. Naná, hogy nem tudtam visszaaludni, mert az öreglány hangosan csámcsogva egyfolytában a lábát nyalogatta. Gazdi szokás szerint túlreagálta a dolgot, begyömöszölte Kókuszt egy tescos szatyorba és elvitte kutyadokihoz. Megnyugtatták, hogy pánikra semmi ok, nem fog elvérezni, valószínű, hogy egy toklász vagy hasonló a bűnös, s mivel Kókusz az éjszaka már megműtötte saját magát, csak a seb tisztántartására kell figyelni.
 |
| naná, hogy az én ágyamon fekszik |
Egy lámpaernyővel a fején terpeszkedik a helyemen, és még pisilni is ölben viszik ki. Ha megközelítem, hogy hogyléte felől érdeklődjek, morog rám. Na, ehhez már pofa kell!................Mióta gazdi hazajött hollandföldről, folyton mesedélutánt tart. Lánya is németjuhászmániás, itthonról szeretne kölyköt. Gazdi mondta, mért nem vesz ki menhelyről. Mert olyan ott nincs. Ott az emberek egy életre választanak négylábú társat. Ennyi!...............................
