Pablo vagyok. Gazdám szerint néha kis kötsög, de ezt a titulust már levédte egy Demény nevű nagyképű vizsla, aki mellesleg a példaképem. Így én maradok kis sz@rházi. Az én életem jól indult volna, ha anyám, aki fajtatiszta tacskó volt, nem lép félre, így hogy jelenlétemet titokban tartsák, hamar örökbe adtak. Anyám azóta meg sem akar ismerni, ha találkozunk az utcán. Apám állítólag vizsla volt, de bármi lehetett, mert én mindenki szerint kopóra hasonlítok. Életem első hónapjaiban arra törekedtem, hogy gazdámat az őrületbe kergessem. Mivel elég gyenge jellem volt kutyanevelés terén, állandó harcban álltunk a falkavezérségért. Mondanom se kell, hogy mindig én győztem, Mondta is kutyadoki, hogy jó lenne, ha suliba vinne, mert gondok lesznek. A suliban nagyon jó volt, ott azt mondták, nincs ezzel a kutyával semmi gond, a gazdi szorul tanulásra.. Néha megsajnáltam, és megengedtem neki, hogy ő menjen ki elsőnek az ajtón, meg előttem egye meg a kajáját, ha őt ez boldoggá teszi !?...Azért elismerem, bármilyen idő volt, mindig kivitt a kutyafuttiba ahol sok haverom van. Sajnos az ő gazdijaik is ideggyengék, folyton kiabálnak velem, hogy "Pablohagydafülét" " mármeginmicsinálsz", meg ilyeneket.... Karácsony előtt hazahozta Kókuszt. Persze engem nem kérdezett meg, úgyhogy minden követ megmozgattam, hogy kifejezzem nemtetszésemet. Morogtam, meg vicsorítottam rá, de gazdi mondta, hogy ne fárasszam magam, mert öreg és süket. Játszani nem lehet vele, mert folyton alszik, ha nyalogatni akarom, gazdi visít, hogy "Pablohagydafülét", szóval semmire se jó. Előbb-utóbb úgyis betöröm, vagy elüldözöm.
 |
| a kutyasuliban |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése