Egyszer volt, hol nem volt, a sárga sarki házban élt egy fekete-cservörös tacskómama, és egy zsemle színű tacskópapa. Folyton veszekedtek. -Nézz csak rá, ő nem az én fiam. Más, mint a többi- mondta apám, anyám meg ilyenkor majd elsüllyedt szégyenében. Dugdostak is a kíváncsi szemek elől, tesóim már rég elhagyták a szülői házat, én még mindig a sufniban cseperedtem. De rohamosan. Tudtam, hogy a rút kiskacsához hasonlóan,- aki csodaszép hattyúvá változott,- én is nemsokára gyönyörű kopókirályfi leszek. Itt az idő hát, hogy alattvalókat keressek, de minimum egy gazdit. A kiszemelt gazdi azonban nem akart engem. Ő a németjucikat szerette. Előtte ment el a kedvence, még nem volt kész egy új jövevényre, pláne nem tacsira. Hiába nyüszögtem neki, hogy nézzen meg jól, én nem tacsi vagyok, kocsányon lógó kopószemekkel hipnotizáltam, míg végre rábólintott.....Bevallom, hálátlan voltam. De az uralkodók már csak ilyenek. Első dolgom volt, hogy elrekviráljam az ágyát, majd szép lassan elvettem az egész életét. Olyan kis szerencsétlen, muszáj volt irányítanom. Egyedül nem engedtem se a fürdőbe, se a wc-re, nehogy valami baja essen. 8 hónaposan elértem a 42 cm marmagasságot, fej és farok nélküli 70cm testhosszt és 21 kilót. Rosszmájú megjegyzések mellőzését kérem. Nem, biztosan nincs bennem kígyó DNS. Viszont itt volt az ideje hogy saját ágyra költözzem. Szerinte. Rendelt nekem egy fotelágyat. Olyan ronda fosszíne volt, mondtam, aludjon rajta ő, ha akar. Inkább átköltöztem a franciaágyra. Esténként helyfoglalóst játszottunk, aki fürgébb volt, az aludt a szélén......Folyton másik ágyra költözik. Kis buta! Úgysem szabadul tőlem! Amíg él, gondját viselem, mert egyszer és mindenkorra felelős lettem azért, hogy megszelidítettem. Ilyesmit mond a róka a kishercegnek Tetszik. Ezennel magamévá teszem.......................
Beírattam suliba, hogy szocializálódjon, minden nap jártam vele futni, hogy jó kondiban legyen, még az étrendjét is átalakítottam. Társalogni is próbáltam vele, de külön nyelvet beszéltünk. Hülye vezényszavakat talált ki, gőzöm sincs kinek! Néha próbált lázadni, például nélkülem ment el külföldre, de jól megjárta. Cseppet se érezte jól magát, egyfolytában aggódott, hogy mi történik velem, nem bántanak-e, mi lesz, ha a földön kell aludnom, mi lesz, ha tescos kaját kell ennem. Én közben jót panzióztam, bandáztam Papamacinál, az ő ágyát is elfoglaltam, mert az jár nekem.... Azért örültem a ronda képének, amikor hazajött. Jól össze is harapdáltam. Kicsit durvára sikerült, mert ahogy nem vagyok mellette, rögtön puhány lesz. Kapott tetanuszt, én meg karantént két hétig. Jött egy kutyadoki, hogy megnézze nem vagyok-e veszett. Kész röhej! ...Na, innentől már komolyabban vette a sulit. Rájött, hogy nem szabad lógni az órákról.....Azóta eltelt másfél év. Már képes önálló döntéseket is hozni, bár nem mindegyikkel értek egyet. Az egyiket sose fogom neki megbocsátani. Megengedte a szadista kutyadokinak, hogy megszabadítson a golyóimtól. Aztán odacuccolta mellém Kókuszt. Ő is szeret kukázni, jó haver.Sokszor nem tudom melyikünknek akar kedveskedni, amikor "Úristenmármeginmicsináltál"-nak becéz, de megtanultam, hogy a "Mingyáragyonütlek"-hez nem jár jutifalat.
 |
|
Beírattam suliba, hogy szocializálódjon, minden nap jártam vele futni, hogy jó kondiban legyen, még az étrendjét is átalakítottam. Társalogni is próbáltam vele, de külön nyelvet beszéltünk. Hülye vezényszavakat talált ki, gőzöm sincs kinek! Néha próbált lázadni, például nélkülem ment el külföldre, de jól megjárta. Cseppet se érezte jól magát, egyfolytában aggódott, hogy mi történik velem, nem bántanak-e, mi lesz, ha a földön kell aludnom, mi lesz, ha tescos kaját kell ennem. Én közben jót panzióztam, bandáztam Papamacinál, az ő ágyát is elfoglaltam, mert az jár nekem.... Azért örültem a ronda képének, amikor hazajött. Jól össze is harapdáltam. Kicsit durvára sikerült, mert ahogy nem vagyok mellette, rögtön puhány lesz. Kapott tetanuszt, én meg karantént két hétig. Jött egy kutyadoki, hogy megnézze nem vagyok-e veszett. Kész röhej! ...Na, innentől már komolyabban vette a sulit. Rájött, hogy nem szabad lógni az órákról.....Azóta eltelt másfél év. Már képes önálló döntéseket is hozni, bár nem mindegyikkel értek egyet. Az egyiket sose fogom neki megbocsátani. Megengedte a szadista kutyadokinak, hogy megszabadítson a golyóimtól. Aztán odacuccolta mellém Kókuszt. Ő is szeret kukázni, jó haver.Sokszor nem tudom melyikünknek akar kedveskedni, amikor "Úristenmármeginmicsináltál"-nak becéz, de megtanultam, hogy a "Mingyáragyonütlek"-hez nem jár jutifalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése