Fóbia

Pár napja új állatkám van. Úgy hiányzott, mint púp a hátamra A kutyák még nem tudnak róla. Bár Happy esténként néha feszülten figyel, és olyan kurrogó hangot ad ki, mint amikor a galambokkal próbál ismerkedni, ez tuti,hogy nem madár. A madarak nem a konyhaszekrényben hagynak látható nyomot. Ez Vili. Barátnőm mondta, hiba volt nevet adni neki, mert az már kötődést jelent. Ha meg kötődök valakihez, azt nem fogom megölni. Nem is akarom, csak tűnjön el. A legváratlanabb időpontokban próbálom tetten érni, naponta takarítom a konyhaszekrényt, minden gabona alapú cucc zárható üvegekben. A kis szemét mégis az éj leple alatt bulizik. Ma este sikerült megpillantanom. Épp mászott fel a gázcsövön a tetőre. Rögtön hoztam a létrát, de a helikopter leszálló pálya már üres volt.. Vettem három ragacsot. Reggelre két fekete és egy zöld bogár volt rajta, egér sehol. Merthogy Vili egy kis házi egér. Nem is olyan kicsi.Szerintem fiú, úgyhogy jó nevet adtam neki. Ha mégsem, akkor nagy bajban vagyok. A Wikipédia szerint ugyanis 6 hetente ad életet 8-10 utódnak. Ne má!. És az emberekkel asztalközösségi kapcsolatot tart fenn. Nem tudom ez konkrétan mit jelent, de remélem nem azt, amire gondolok. Szóval reggelente nyomozok. Szekrény kipakol, takarít, bepakol.  5 üveg borsmentaolajat locsoltam szét a lakásban, állítólag nem bírják a szagát. Szerintem a borsmenta mutálódott, mert ma egész nap cipőpaszta szag terjengett a lakásban. A ragacsokat felszedtem. Nem humánus. Ha azt a három bogarat megsajnáltam amik odatévedtek, nem bírnám elviselni Vili látványát, ahogy a haláltusáját vívja. Ilyen szempontból kizárt az egérfogó is. Gondolkodtam a befőttes üvegen, de mi van, ha beleesik? A befőttes üveggel fogok rohangálni a mezőre, hogy ott elengedjem?  Egyébként is. Mire tartok két állítólag kotorék ebet, ha még egy egeret sem vesznek észre. Az nem kifogás, hogy éjjel alszanak. Ha az egér nem alszik, ők se aludjanak éjjel. A konyhaszekrény aljáról a takarólécet sikeresen lefeszítettem, legalább be tudok lesni. Nem mintha bármit is látnék a sötétben, de rajtaütés szerűen  beszurkálok a seprűnyéllel, a lelkem megnyugtatására. Betettem a szekrénybe egy üveg tibeti kefirgombát, ami a sötétet szereti. Remélem Vili jól úszik, bár sajnálnám a kefirgombát, ha ki kellene dobni. Várom az ötleteket  egéreltávolítás ügyben.

Kertrendezést vállalunk.

Az ugye minden kutyás számára csak költői kérdés, hogy kutya vagy kert. De azért szomorú vagyok. Hiányoznak a  reggeli napfelkeltés kávézások a teraszon, meditálva az élet nagy dolgain, vagy épp semmire se gondolva, Minap egyik gyermekem megkérdezte, hogy nyugdíjasként mit tudok csinálni egész nap. Mit is? Felkelek, irány a fürdőszoba. Gondolom az teljesen logikus, hogy ottani tevékenységeket nem ajánlott egyedül végezni, legalább két négylábú szükségeltetik, nehogy belefulladjak a wc-be, vagy leszúrjam magam a fogkefével. Harmonika ajtó lévén, esélyem sincs a magányra, mert símán rámtörik, méltatlankodva, hogy merem elutasítani a védelmet. Az ugye ismerős a netről, hogy macsekok tekerik a wc papírt. Hát akkor még nem láttátok Happyt, aki egyetlen óvatlan pillanatban lekapja az egészet és fején a lerántott törölközővel, szájában a gurigával végig rohan a lakáson magával rántva a rongyszőnyeget, amibe beakadt a körme. Horrorisztikus látvány, elhiheted.  Utána  kávéval a kezemben végig sétálok a tavaly még kertnek nevezett háborús zónán. Le nem ülhetek, mert akkor az a bizonyos valaki, rögtön a nyakamba ugrik, hogy ő miért nem mérgezheti magát, tehát  fejem fölé emelt pohárral néha gyorsan belekortyolva kifejlesztettem erre is egy technikát, ezzel letudva a reggeli tornát is. Szóval sétálok, kávézgatok, felmérem a károkat  és közben szidom az anyját, meg magamat, és nosztalgiázom, hogy bezzeg Pabi. Na ő sem volt semmi, de azért 4 év távlatából minden emlék úgy megszépül. Különben is, vadászkutyához illően csak a csapásokon, akarom mondani a kerti utakon közlekedett. Happy ellenben kotorék, bár husky ősökkel is dicsekedhet a sok egyéb mellett. Szóval kávézás után visszaépítem a tegnap épp negyedjére lebontott sziklakert minden egyes kövét, összeszedem a kövirózsákat de most  kitolok vele, lefedem az egészet csirkehálóval.Mivel a gyümölcsfák kérge épp olyan jó rágcsa, mint a sziklakert növényei,

 a fák köré is megy a drót, most már  tényleg úgy nézünk ki, mint egy menekült tábor.Utána betemetem a gödröket, és visszahordom az éj leple alatt kihurcolt még talán használható tárgyakat, nehogy megint megkérdezze a szomszéd mikor lesz a garázsvásár. Utána megyünk sétálni. A nap egyik fénypontja. Mármint nekik. Pablo, félretéve minden iskolázottságát,  húz, mint az állat, Happy cikk-cakkban rohangál, hogy aztán 100 km/H sebesség  mellett fékezés nélkül leblokkoljon  előttem, próbára téve a reflexeimet. Arról, most nem mesélnék, mi történik a mezőn, az egy külön történet. Elég annyi, hogy minden érzékszervem tökéletesen kifinomult, már előbb észreveszem a macskát vagy a döglött vakondot.  Ha mégsem, akkor fürdés. Pabi csak a megszokott falkával van jóban, idegen kutyákat potenciális ellenségnek néz, akiktől muszály Happyt megvédeni, az sem baj, ha az illető eb kétszer akkora. Sőt, abban van a kihívás.  Hazaérünk, kaja. Mindenkinek meg van a helye. Happy a konyhában, Pabi a teraszon, én a galéria lépcsőjén. Ott nem ér el. Ami nekem nem sikerült négy év alatt, az Happynek kb egy hétbe telt, Pablot leutálta az ágyról. Annyi a hasznom, hogy több helyem van. Még. .. Nagyon könnyen visszahívható, ami pozitívum, de  bizonyos szavakkal értelmezési problémái adódnak. A "fujj"-ra például rögtön levágja magát,  az ő olvasatában ez a "fekszik",

........A"nem"szócska hiába hangzik el naponta több százszor, az agyának az a része, ami ezt rögzítené, kikapcsol. ..Pablo csínytevései csak a távollétemre korlátozódtak, ő volt a "mármeginmicsináltál?" Happy a"mármeginmicsinálsz?"....Néha olyan, mint egy kis tündér. Ehhez el kell, hogy aludjon. ... Szóval szívesen kölcsönadok egy  kertásásban, gyomlálásban,  sőt rovarritkításban is gyakorlott kajában nem válogató már majdnem 4 hónapost pár napra, "nem rágok csak nyelek" jeligére.