Egy baleset margójára. Főleg kutyásoknak.Most a gazdi szól

Baleset után kicsit megnyugodva

 Az élet írja a legjobb forgatókönyveket. Eredetileg nem ez lett volna a  heti blogbejegyzés, de történt valami, amiből talán mások is tanulhatnak, főleg kutyások, de kisgyerekes szülők is. Pablót szombat este elütötte egy autó. Mellettem, a szemem láttára.  Egyértelmű, hogy én vagyok a hibás, mindig a gazdi, vagy a szülő a hibás, ha ilyen baleset történik. Pablo hiába jár képzésre már egy éve,  még vannak hiányosságok a tudásában. Elsőként tanulta meg a behívást, ami a legfontosabb egy kutyánál, és most majdnem ez lett a veszte, illetve a  "marad" vezényszó figyelmen kívül hagyása. Kezdjük azzal, hogy nem volt rajta póráz. Mentegethetném magam, hogy így szoktuk meg, ez egy  mellékutca  alig-forgalommal, és ha csak megközelítette az úttestet, a  "vissza" vezényszóra rögtön megfordult. Most a másik kutyára figyeltem, ez a pillanat elég volt, hogy átszaladjon a szemközti oldalra. Rákiabáltam, hogy " vissza",  de ebben a pillanatban vettem észre az utca végén a sebességhatárt bőven átlépő kocsit. Rögtön kiadtam a "marad" vezényszót, de az agyoniskoláztatása ellenére ez még nem mindig megy neki. Talán a két gyors , egymásnak ellentmondó vezényszó  megzavarta, mert az elsőt hajtotta végre, és ütközött az autó vezető oldali részével. Megpördült a levegőben, s amíg én artikulátlan hangon üvöltöttem, felugrott és vérző lábbal, rémülten világgá rohant.  Nagy nehezen bírtam megfogni és hazavinni. Mondanom se kell, egész éjjel  figyeltem,  nem kerül-e sokkos állapotba, nem mutatja-e belső vérzés jeleit.  Próbáltam az éjszaka közepén ismerőst keresni, ha szükség lenne orvoshoz szállításra, autóm nem lévén.   Kétségbeesésembe minden rezdülését leellenőriztem, nevetséges, tudom, de  ha horkolt, beírtam a google-be " horkol-e a kutya baleset után", meg hasonló hülyeségeket,  mintegy megnyugtatva magam, ha nyugodtan alszik, nem lehet nagy a baj. Néha rángatózni kezdett, mint akit a hideg ráz, betakartam és rettegtem.

 3 lábon bicegve

Amikor reggel láttam, hogy három lábon ugyan, de kimegy pisilni, picit, de csak nagyon picit megnyugodtam. Mi ebből a tanulság? Rengeteg.  A családtól már kaptam hideget-meleget. Gondolom az oktatóm se fog megdícsérni. Ugyanez gyerekekkel is megtörténhet, amikor gondolkodás nélkül átszaladnak az úttest másik oldalán  álló szülőhöz. Nekünk kell rájuk vigyázni, mert védtelenek. Én most megint tanultam. És örülök,  hogy ennyivel megúsztuk. /Legalábbis remélem, hogy megúsztuk/. Egyetlen haszna /ha lehet így mondani / van a történteknek:  Pablonak eddig nem volt veszélyérzete, mostantól vélhetőleg  félni fog az autóktól.

Reggel már jobban néz ki